Ryann Sasha (Szikora Ágota)

Már vagy ötödikes koromban elkezdtem írni, nem azért mert azt gondoltam tehetséges leszek, hanem hogy kiadjam magamból az érzéseimet a szavak által. Nem gondoltam hogy valaha szerepelni fognak a verseim egy folyóiratban, hát azt nem hogy versenyre viszem a munkáimat. Sokaknak mutattam be őket, tetszett nekik, legtöbbjüknek végül is. Mindig is imádtam az irodalmat és örülök hogy van hozzá ilyesfajta kötődésem is. A hol vagy? És a tíz kívánság, az első verseim között volt amiket papírra vetettem egy tanulószoba során. Az irodalom tanárnőmnek is tetszettek a munkáim, aki ezeket ötössel jutalmazta. Most jelenleg két könyvemen is dolgozom, amik szereplők tekintetében összekötésben állnak, és nem kizárt hogy a fóliázást is meg fogják kapni a téma miatt amit feldolgoz. Leginkább szomorú és depresszív hangvételben írok, Ady és József Attila is nagy példaképem. Egy a biztos, hogy folytatni fogom az írást, kerül amibe kerül. Hiszen boldoggá tesz ez a fajta munkásság, mindörökké írni szeretnék.